Bukás, öklendezés, hányás
Amikor a táplálék a jól ismert útirányt megfordítva távozik a szervezetből, mindenki számára kellemetlen és akár ijesztő tapasztalat lehet. Amennyiben ez rövid időn belül rendeződik, és utána az étvágy illetve a súlygyarapodás helyreáll, olyankor egy – vélhetően fertőzés következtében – gyorsan lezajló betegségről beszélhetünk. Egy újszülött vagy kis csecsemő esetében azonban még ezek az egyszerűbb vírusfertőzések is komoly odafigyelést igényelnek, mert a szervezetük nagyon hamar olyan állapotba kerülhet, amikor orvosi segítségre van szükség, a kiszáradás megelőzése érdekében. Épp a testi jóllétet olyannyira befolyásoló hatása miatt sok esetben akkor is kizárólag egészségügyi kezelést kap a gyermek, akinek gyakori hányásai mögött nincs organikus ok, hanem állapota étkezési zavarként értelmezhető.
Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka
Egy újszülöttnél, vagy kis csecsemőnél teljesen normális, ha az elfogyasztott anyatej vagy tápszer egy részét kibukja. Ennek oka lehet a még nem tökéletesen működő gyomorzáró izom, ami elválasztja a gyomrot a nyelőcsőtől; a gyomorból távozó levegőbuborék, ha a baba evése közben túl sok levegőt nyelt; vagy egyszerűen az is, hogy ha kicsit túlette magát. Elképzelhető, hogy a szülők úgy élik meg, rendszeresen, nagy mennyiséget bukik vissza a baba. Addig, ameddig jó kedélyű, örömmel szopik/eszik és rendben van a súlygyarapodása, addig nem kell aggódni a jelenség miatt. A csecsemő növekedésével, érésével fokozatosan rendeződni fog a helyzet. Amennyiben a baba nyűgös is, feszeng és nyugtalan, érdemes a tehéntejfehérje-érzékenységre gondolni (erről bővebben itt olvashat), illetve annak meglétét vagy hiányát igazolni.
Egy gyermek megszületése mindig felkavarja a felnőttek addigi életét, ki könnyebben, ki nehezebben birkózik meg az életében fellépő változásokkal. A korai gyermekágyas időszakban ezt az esékenységet az anya és babája szoros egymásba fonódása (testi – hormonális és lelki síkon egyaránt) ellensúlyozza. Az idő előrehaladtával ez a burok meglazul, és amennyiben az édesanya egyedül marad nehéz érzéseivel, emlékeivel, megtörténhet, hogy a baba nem tud az evési helyzetben kapcsolódni hozzá. Vannak babák, akik 6-12 hetes koruktól kezdődően rendszeresen hánynak napközben, míg éjszaka nyugodtan és jól esznek (ld. Álometetéstől a tabletig). Épp az éjszakai evésük az, ami bátorítani tudja a szülőket, hogy a csecsemőjük egészségével minden rendben van. Ahhoz, hogy a napközbeni nehézségükön enyhíteni tudjanak, érdemes végiggondolni az alábbi kérdésekre adott válaszaikat:
- Milyen nehéz, mérgezőnek ható érzésekkel küzdenek?
- Kapcsolódik-e ez a babájuk táplálásához, vagy a saját evésükhöz?
- Milyen érzésekkel és testi érzetekkel készülnek egy-egy etetési helyzethez?
- Van-e olyan problémájuk, amivel úgy érzik „torkig vannak”?
Az újszülöttek és csecsemők rengeteg információt nyernek édesanyjuk testén keresztül: testtartásából, izmai feszességéből, az anya jóllakottságából vagy éhezéséből megtapasztalják az anya testi és lelki állapotát. A túl erős anyai szorongás és feszültség nehezen viselhető a biztonságot igénylő kisded számára, ezért igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, amikor ezeket tapasztalja. A hányás egy drasztikus, de nagyon sikeres evéselkerülési mód. Ilyen módon a csecsemő megálljt tud mondani az etetés erőszakos megnyilvánulásaira (pl. akkor is etetik, amikor nem éhes; kezeit lefogják, hogy ne kalimpáljon; fejét a mellhez szorítják; vagy a cumisüveget erőszakosan a szájába teszik). Mindenekelőtt hagyjunk fel mindenféle kényszerrel, kínáljuk rendszeresen, türelemmel, de szelíden. Vegyük komolyan, ha gyermekünk azt jelzi, nem szeretne többet enni.
A hozzátáplálás – váltás időszaka
A hozzátáplálás idején jelentkező rendszeres öklendezések, hányások esetében gondoljuk végig:
- Mennyire jellemző gyermekünkre, és ránk, hogy irtózunk bizonyos állagú vagy tapintású tárgyaktól?
- Mikor érzünk undort, émelygést?
- A csecsemőnk szívesen játszik-e a homokban, sárban, illetve hogyan viszonyul a különböző szagokhoz?
Az evési szokások kiszélesedéséhez fontos, hogy gyermekünk a többi érzékszervével sokféle tapasztalatot szerezzen. Tapintson különféle felületű és anyagú tárgyakat, belenyúlhasson az ételébe, játszhasson a fűben, homokban. Ugyancsak fontos, hogy megtapasztalhassa a különféle illatokat, szagokat, ezért nem tanácsos az evés során nedves törlőkendőt vagy popsitörlőt használni, mert csak egy kellemetlen íz- és szagélménynek tesszük ki gyermekünket. Ne feledjük, továbbra is nagyon sokat üzenünk a gyermekünknek a saját spontán viselkedésünkkel. Ha minduntalan törölgetjük őt, a környezetét, ha zavar bennünket hogy piszkos, maszatos, akkor elültetjük benne azt a képzetet, hogy minden maszatos dolog kerülendő. Így könnyebben fordul át az alapvető gyermeki kíváncsiság az undor élményébe mindig, amikor „tisztátalan” dologgal (főleg ételekkel) kerül kapcsolatba.
A rendszeresen hányó, de amúgy jó egészségben lévő csecsemőknél mindenképp vizsgáljuk meg, mennyire engedjük, hogy akkor és annyit egyen, amikor és amennyit szeretne! A felnőttek világából érkező erőszaknak kevésbé nyíltan ellenállni tudó gyerekek vagy órákig tartogatják a nem kívánt falatot a szájukban, vagy lenyelik, majd kihányják azt. Soha ne erőltessük az evést, és ne használjuk az étkezést büntetésként (sem jutalmazásként)!
Az önállósodás időszaka
![](/images/uploads/level3-67.jpg)
Az önállóan étkező gyerekeknél hányás jelentkezhet, ha egyszerre túl gyorsan, vagy túl nagy mennyiséget fogyasztanak. Egy-egy ilyen alkalom még nem jelent nagy problémát, tapasztalatot szerez arról, hogy milyen az, amikor nem hallgat a saját belső érzéseire, miszerint már ideje lenne abbahagyni az evést. Amennyiben rendszeresen túleszi magát a gyermek, érdemes megnéznünk, pontosan milyen szerepet játszik az étkezés a család életében: mennyire használjuk (ön)jutalmazásként, illetve a feszültség levezetésére. (Erről bővebben: Ha túl sokat eszik…)
Akárcsak a kisebbeknél, ebben a korban is a rendszeres hányás az evés területén megjelenő erőszakkal szemben mutatott ellenállás eszköze lehet. Még akkor se nyúljunk az erőltetett etetéshez, ha azon aggódunk, hogy túl keveset vagy kevés fajta ételt eszik a gyermekünk. Ezzel csak tetézni tudjuk a bajokat! (Ld. Ha túl keveset eszik, Ha válogatós)
Az étel befogadása (evése és emésztése) terén sok tapasztalatot szerez a gyermek a felnőttek világából.
- Nézzünk körül, van-e olyan a gyermek közvetlen közelében, akinek egészségügyi okból szigorú diétát kell tartania!
- Hogy vannak a szülők a saját evésükkel, alakjukkal, testképükkel?
- Mennyire tudják a szülők elviselni maguk körül a maszatot, a rendetlenséget, a különböző állagokat, szagokat?
- Zavarja-e őket, ha a gyermekük keze, szája, arca maszatos?
Amint a családban a felnőttek szembe tudnak nézni saját nehézségeikkel az evés terén – akár az elfogyasztandó ételek minőségét vagy mennyiségét, vagy az evést kísérő szagokat, érzeteket illetően -, lehetőséget teremtenek gyermekük számára, hogy az addig számukra szorongató helyzetben megtalálják a nyitottságot és kíváncsiságot az új dolgok felé.
Azok a gyerekek, akik egészségügyi okok miatt hánynak, öklendeznek sokat (erről bővebben a Reflux kapcsán), gyakran ódzkodnak az evéstől, hiszen komoly irritációt élnek át nap, mint nap. A kezelő orvossal, esetleg dietetikussal közösen alakítsunk ki olyan étrendet, ami a legnagyobb komfort érzetet tudja megadni gyermekünknek. Ilyen esetben érdemes eltérni a szokásoktól akár a napi étkezési rend kialakításánál is, hadd egyen gyakrabban kisebb mennyiségeket a gyermek.